Drága Olvasóim!

Elképesztő változások a neten. Én nem tudom miért, de szét akarnak szedni a férfiak. Én még ilyet életemben nem láttam... Lassan már azt sem tudom ki kicsoda és őszinte leszek, a többség nem érdekel. Vannak persze kivételek... 1-2 komolyan felcsigázott, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle. De van egy, aki a szívem csücske... Hogy ő ki, az még legyen az én titkom...

A volt barátom olyan levelet írt a napokban, hogy hanyatt dobtam magam tőle. Neki milyen sok problémája van, nem fog keresni senkit, inkább megpróbálja otthon rendbe hozni a dolgait, és a munkahelyén is zűrök vannak, bla-bla-bla. Csak halkan megjegyzem, hogy azok az otthoni dolgok szerintem sosem voltak olyan rosszak, mint mondta... Szegény, még a végén sajnálni fogom a problémái miatt. Azt hiszem, szépen lassan kezdem magam túltenni a dolgon...

A jövő héten pénteken indul az újabb adag kemoterápia. Amennyire féltem tőle tudván, hogy mi vár rám, valahogy most közömbös a dolog. Mottóm: A szar is le van szarva... Hát ez is. Fontosabb dolgaim vannak... A lányomnak azt fogom mondani, hogy nyugodjon meg, anyának semmi baja, de ahhoz, hogy ne is legyen, újabb kezeléseket kell kapni. Már szépen óvatosan hangolom rá, és talán el is fogja hinni.

A suli még mindig nem megy neki és rájöttem, hogy nem vele, és nem is velünk van a baj. A probléma forrása az iskola és az, hogy a közösségformálásra a legminimálisabb törekvést sem látom a tanárokban. Úgy látszik nekik is az a mottójuk, mint nekem. A csajszit csúfolják, kiközösítették, ha rosszat mond, kinevetik. Ő nagyon érzékeny lelkű, ezt nem tudja megemészteni és kiborul. Naná! Úgy döntöttem iskolát váltunk, bár egy problémás hátterű gyerekért sehol sem kapkodnak. Van itt a környéken egy jó iskola, bennük van most minden bizodalmam, remélem sikerül oda átvinni. Ha nem, eladom a házat és visszaköltözöm Pestre. Azt hiszem nekem is jót tenne egy kis változás. Jó lenne, ha sikerülne két lakást venni a ház árán egymás mellett, vagy egy házban, és akkor külön lennék anyutól, de mégis közel. Ez így egy ideális állapot lenne.

Az onkopszichiáterhez a jövő hétre kaptam időpontot, megyek újra, bár amilyen előjegyzési idővel dolgozik, mire odajutok már magamtól is helyre jövök. A depressziómnak fújtak, új célok, új élet lebeg a szemem előtt...