Drága Olvasóim!
Több napja mostmár többször is megnéztem Picuranyu blogját. Meg kell hogy mondjam irígylem...
Egy pár hónappal ezelőtt, amikor még a barátommal együtt voltunk, komolyan gondolkodtam rajta, hogy szülnék még. Hiába van már "nagy" lányom, a lelkemben mostanra értem meg a gyermekvállalásra. Örültem volna, ha ő lehetett volna annak a gyereknek az apja. Tudtam, hogy a családját akkor sem hagyná ott, de mégis vállaltam volna - minden kockázat ellenére - hogy felneveljem a gyerekét még ha egyedül is kell megtennem. Tisztában voltam vele, hogy egy esetleges újabb várandósság oly mértékben felboríthatja a szervezetem egyensúlyát, aminek nem lehet jó vége, mégis... Most pedig olvasom és nézem valakinek a blogját, akinek talán lassan sikerülhet, ami nekem már soha. Most, hogy újra az életemért kell küzdenem, nyilvánvalóvá vált, hogy én már nem szülhetek többet bármennyire is szeretném...
Fájdalmas és mégis boldogsággal tölt el, amiket ott olvashatok...
Köszönöm Picuranyu! És még valamit így nyilvánosan... A blogod szerintem nagyon profi és jól csinálod. Ne hagyd abba!!! Bár egyszer az enyém is ilyen lehetne... Én nem szeretem ezt a névtelenséget errefelé ezért úgy gondoltam, rakok fel magamról és a lányomról képet. Még ez sem megy, azt sem tudom, errefelé mi mit jelent. De sebaj...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2007.11.05. 09:48:53
A névtelenséget én sem nagyon szeretem, de ha összejön a babó, akkor lesznek képek. Egyelőre nem akarom, hogyha esetleg ismerős olvassa a blogomot, nyaggasson, hogy mikor jön már a gyerek, miért nem jön. Szóval, én egyelőre ezért vagyok névtelen. :)
Sajnos a képeidet nem tudtam megnézni, valamiért nekem a gépem nem mutatja őket, nem tudom, hogy te hogy vagy vele.
És tényleg köszönöm a kedves szavakat, rendesen belepirultam.
Ami a babát illeti. .... Most nehéz időszak vár rád, de győztesen fogsz kikerülni belőle. ... Mert győznöd kell! Hidd el, így lesz. ... És aztán ki tudja, a sors tartogathat neked egy babót, de addig is, mint ahogy eddig is tetted, továbbra se add fel! :)
Nekem van egy ismerősöm, egy fiatal lány, akinek áttétes rákja volt, az orvosai lemondtak róla, de nem adta fel, mert elhatározta, hogy ő bizony anyuka lesz. Harcolt, küzdött, a lehetetlent is megpróbálta, és van egy 2 éves kislánya. :) Akit fel fog nevelni, és rettentően boldogak. Pedig az orvosok lemondtak róla!
Harcolj továbbra is, minden helyre jön, csak hinned kell benne.
Mi pedig itt vagyunk, olvasunk. Tanácsot nem nagyon tudunk adni, nem is merünk, de itt vagyunk. :)))
És olvasunk!!! :)))
Szia