Ma értesítettek, hogy a lányomat felvették az új iskolába, január 7-től már oda jár. Gondolom mondanom sem kell, milyen nagy a boldogság. Amikor meghallotta sírva fakadt örömében és azóta is azt mondogatja: Anya, de jó! Sikerült!!!

Ez a nap is olyan volt, amiért érdemes felkelni... Egy kedves virtuális barátom, aki az elmúlt hónapokban nagyon nehéz időket élt át, talán egy kicsit jobban van. A kedélye is egész más, és talán nyitottabb lett egy kicsit a világ felé. El sem tudom mondani, ennek mennyire örülök... Bármilyen furcsán hangzik, nem magam miatt... Értékes, érdekes embernek tartom attól függetlenül, hogy szinte semmit nem tudok róla. Jó lenne azt látni, hogy összeszedi magát és új életet kezd. Szeretném őt boldognak tudni!