Egy rákos lány naplója

Kedves Olvasóim!

Bocs mindenkitől, hogy a múltkor úgy eltűntem, de rohannom kellett.

Folyt köv.

A csajszit utána jópárszor vissza kellett vinnem a pszichológushoz, míg hamarosan gyógyultnak nyilvánították, de teljesen a mai napig nem jött helyre. Az iskolából egyenes út vezetett a nevelési tanácsadóba, ahol figyelemzavart diagnosztizáltak nála, ami teljesen érthető számomra. Amikor szegénynek nagycsoportba kellett volna járni az óvodába, itthon volt, és a kopasz anyjával kalózosat játszott - nem volt, aki oviba vigye, mert mi vidéken élünk, ő pedig Bp-en járt oviba -, amikor meg a suliban figyelni kellett volna, ő arra gondolt, hogy "Mi lehet az apival?"

Az api eközben rettentő jól érezte magát újdonsült (de lehet, hogy régi, ám ennek mára már nincs jelentősége) barátnőjével. A költözése után gyanúsan hamar megismerkedtek és gyanúsan hamar bemutatta a lányának. Én eleinte a hölgyet viszolyogva fogadtam, de mára már úgy gondolom, ha más körülmények között ismerkedtünk volna meg, akár jó barátnők is lehetnénk...

Most pedig visszatérnék a melltartós esetre és a netre. (Biztos vannak már, akik kíváncsiak, hogyan folytatódott az életem pasi téren...) A netes kapcsolatokról és a társkereső oldalakról nekem nincs olyan rossz véleményem, mint egyeseknek. Szerintem ki lehet szűrni, hogy ki mit szeretne, de a tanulópénzem azért én is megfizettem, mint sokan mások. Az egyik ilyen oldalnak köszönhetően hamarosan én is megismerkedtem valakivel. Remélem nem olvassa a naplóm....:) Szimpatikus volt a levelezések, chatelések során egészen addig, míg nem küldött képet magáról. Valahogy éreztem, hogy a külseje nem éppen a szépségideál kategóriába sorolható, de hát ő megmondta, hogy csak egy fokkal szebb az ördögnél. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy az esélyt mindenkinek meg kell adni, elvégre én sem vagyok egy Claudia Schiffer, így aztán randiztunk. Jól sikerült, sokat beszélgettünk, és egy kedves férfit ismerhettem meg benne. Már a netes beszélgetések során elmondtam neki a problémám, és nagyon megértőnek tűnt a dolgot illetően, azt mondta nem zavarja. Az első perctől fogva úgy udvarolt, és tette a szépet, elhalmozott a szebbnél szebb szavaival, hogy rövid időn belül a világ legszebb férfijának láttam. Szeretetre, megértésre és persze testiségre volt akkoriban szükségem, amit tőle meg is kaptam. Mondanom sem kell, hogy ez a "nagy szerelem", amin ma már nevetek, pedig csak egy éve történt egyoldalú volt. Hogy pontosan miért, de 1,5 hónap alatt a kapcsolatunk - ha egyáltalán annak lehetett nevezni - véget ért. Az okát csak sejtem, sosem mondta, de közre játszott benne a műtéti heg, ami elég illúziórombolóan nézett ki. Akkor ez egy kicsit megviselelt, de ma már hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult.

A keresgélést nem adtam fel, és újult erővel egy másik társkereső oldalon folytattam tovább. 1-2 randi és sikertelen levélváltás után megismerkedtem ismét valakivel, egy olyan férfival, aki valóban életem nagy szerelme lett és ha a kapcsolatunk egyszer véget ér, akkor is csak szép emlékekkel fogok rá gondolni. Ekkoriban 2007 januárját írjuk már....