Drága Olvasóim, akik úgy látszik, egyre többen vannak!
Először is köszönöm, hogy rendszeres olvasóim lettek. Kár, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem tudom kik azok. Jó lenne... Ez sokat jelent nekem, úgy látom, mégiscsak érdekelhet másokat az én nem egyszerű életem. Pedig közel sem a teljesség igényével írok, és néha magyartalanul is, de higyjétek el, ha mindent részletekbe menően megfogalmaznék, még sehol sem tartanék. Ha egyszer elérünk végre a történetben a jelen időszakhoz, talán könnyebb lesz.
Most egy kicsit az előzőeket felfüggesztem, talán úgy csinálok, mint a nagy írók, akik a legérdekesebb résznél máshoz fognak. Meg fogjátok tudni hamarosan, hogy abból a melltartó levételből mi lett, de most egy kicsit a lányomról írnék és arról, hogy ő hogy élte meg ezt az időszakot.
Annyit elöljáróban, hogy születésétől kezdve nagyon barátságos, vidám és kiegyensúlyozott gyerek volt. Mindig mosolygott, és az a típus, aki a körülötte lévők pillanatait egy szóval, egy vicces megjegyzéssel egész meg tudja változtatni. Amikor először észrevettem, hogy valami nem kerek vele, az ugye tavaly volt, közvetlenül az apja elköltözése után. Mint azt az előző bejegyzésemben írtam, akkor kezdte az iskolát, és az első 1 hónapban úgy tűnt, hogy menni is fog neki. A kapott házi feladatokat hamar, ügyesen és lelkesen megoldotta. Miután az apukája elment, egyre figyelmetlenebb lett, az iskola egyre kevésbbé érdekelte. Nem sírt soha, de szomorú volt, nagy lett a szája és az iskolai teljesítménye is jócskán leromlott. Éreztem, hogy ezt a problémát nem tudom egyedül megoldani és egy gyerekpszichológus segítségét kértem. Miután elbeszélgetett először velem, majd a Nikivel felállította a diagnózist, amin igencsak megrökönyödtem. Azt mondta, hogy ugyan a leányzón a külvilág felé semmi sem látszik, de legbelül a kis lelke teljesen összetört. Tisztában van vele, hogy én bármikor meghalhatok, az apja elköltözött és nem érzi, hogy egy biztos pont lenne az életében, leszámítva a nagymamáját.
Most mennem kell, majd még folytatom hamarosan. Bocs mindenkitől!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.