Szorítunk...

Szia. Még nem olvastam végig az egész blogodat, de már a lényeget tekintve képben vagyok...a sorsod kisértetiesen hasonlt az enyémhez/vagy az enyém a tiédhez, mindegy. Mellrák miatt nekem is levették a mellemet, a 8 hónalji nyirokcsomó is rákos volt, mellkasomban is egy-kettő, kemo, sugár, stb... Azóta/mindeközben elváltam, lett egy új kapcsolatom, ennek most már vége, "elmartam" magam mellől mindenkit, ráadásul rokonaim sincsenek, szóval igazán tökegyedül vagyok, anyám is fiatalon halt meg gyomorrákban. Egyedül nevelem a fiam és bocsáss meg, de jó tudni róla, hogy te is hasonlókkal küzdesz, mint én... Nagyon drukkolok neked, nem adhatjuk fel, vigyázz magadra!!! Várom, hogy jelentkezz és sok-sok erőt!!!!!

Szia,

Rég hallottunk felőled, mi újság Veled!?
KÉRLEK jelentkezz!!!
Pussz: Szabi

Régen írtál! Mi újság Veled?
Drukk Neked! :-)

Sziasztok:Én a Zsanett Barátnője vagyok.Györesz.Tudom,hogy sokan olvassátok a Zsanett blogját,ezért gondoltam,hogy tartozom annyival,hogy szóljak nektek,hogy a Zsanett tegnap délután meghalt.Bíztunk,és reménykedtünk,de nem ment.Sziasztok

Vigyázzák angyalok ottfent a lépted; nagyon fogsz hiányozni...

Nagyon sajnáljuk, egy életvidám lányt ismerhettünk meg benne, aki küzdött és élni akart, példaértékű mindannyiunk számára!

Nagyon szomorúan olvastam,hogy Zsanett már nincs közöttünk.
Részvétem a családnak és Györesznek...erre nincsenek szavak...

Ez borzasztó, a szívem szakad meg Zsanettért és az itt maradt kicsilányért... Nagyon szorítok, hogy a család szeretete átsegítse őt ezen a veszteségen.

Nagyon-nagyon sajnálom!
Nyugodj békében!

Most mégis, mi történt volna?
"This necesarry evil has no heart"
??
még akartam volna mondani valamit

nemsajnáljuk...illetve azt sajnáljuk, hogy igaza lett a lányának - sajnáljuk?? Úristen, hát sajnáljuk?? Akkor sajnáljuk...basszus
de nem ezt akartam mondani
hátsziasztok

Ezért kár volt megszólalni! Nem jópofizni jártunk mi ide.

Lazacazűrből!Megdöbbentem a hozzászólásodon,szégyeld magad!!!

szia , talán van egy megoldásom a betegségedre , ha érdekel vegyél fel msn re : s1dus@freemail.hu

Üdv!
Őszintén sajnálom,hogy Zsanett már nincs köztünk:(
Ma találtam csak rá az oldalára,és azt hittem,hogy happy end-el végződik minden,mert annyi életerő volt benne. Egyátalán nem tűnt ki az írásaiból,hogy a betegség elhatalmaskodott volna rajta.
Most értem a végére az írásának,és először elsem tudtam képzelni,hogy miért tűnt el csak úgy....... Ennyi idejig.
Ég Veled Zsanett!!!:((

:( Őszintén szólva elég rég voltam már a blogon, és teljesen letaglózott a hír. :(
Nyugodj békében! :_(

:( nyugodjék békében.
bár semmi sem pótolhatja azokat akiket elragadott a sötétség,de a szeretetük halhatatlan.
a legszebb emléket talán azzal álíthatjuk a számukra ha vigyázunk magunkra,és figyelmeztetünk másokat is, mert ez a szörnyű betegség bármikor, bárkit megtámadhat..

Sziasztok! Bocsi a hianyzo ekezetek miatt, telcsirol irok, nekem igy konyebb, gyorsabb... Ma hajnalban talaltam ra a blogra, vegigolvastam minden egyes betujet, es sajnos a rakkal nekem is szemelyes tapasztalatom van... 28 eves fiu vagyok, edesanyam ma (pontosabban tegnap este 7-kor) 1 honapja hunyt el. Noveremmel, hugommal es Anya batyjaval, annak csaladjaval es elettarsaval, otthon apoltuk bresi-t, azaz Szeretett Anyukamat. Mivel o sem korhazszereto ember (volt), otthon kialakitottunk neki egy kis "korhazat", es a hospicehaz.hu segitsegevel apoltuk. A 2008-as Telapot, Karacsonyt es Szilvesztert egyutt toltottuk, majd januar 5-en visszautaztunk Bp-re, es a kis otthoni "korhaz" kialakitasara csak 13-an lett szukseg, bar akkor azonnal. Bar akkor (es neha meg most is) nagyon gyorsnak tuntek/tunnek az esemenyek, neha az ellenkezojet erzem. Mindezt csak azert irom, mert valami azt mondatja velem (vagy csak nem tudom elfogadni a valosagot???), hogy Gyoresz hozzaszolasa Asani keresere tortent. Elore is elnezest kerek, ha barkit megsertettem volna a hozzaszolasommal, nem allt szandekomban. Nem reszletesen, de szeretnek tudni es olvasni Asani utolso bejegyzese utan tortentekrol (kerlek Gyoresz, irj par szot!!!), talan sokan masok is kivancsiak vagyunk, mit irt, vagy szeretett volna meg ide, a blogjara irni, ha ez a szornyu betegseg engedi... Remelem a kislanynak a csalad tobbi tagja minden segitseget megad, jo lenne rola is olvasni par szot amolyan Asani stilusban, oszinten...
Bar csak ~2 oraja leptem erre a blogra, Legoszintebb, es legmelyebb reszvetem Asani csaladjanak, baratainak, ismeroseinek!

@ocsieu: Szia.Ne haragudj,de csak most tudtam ujra belépni ide.Nem voltam olyan lelki állapotban,hogy elolvassam a Zsanci naplóját.A Zsanett Szeptember 11.én halt meg,és én ugy gondoltam,hogy tartozok ennyivel az olvasóinak,hogy ne várják.Tudod a Zsanett utolsó hozzászólása után nagyon gyorsan történtek az események,és igazából nem is tudott volna már írni.rohamosan elkezdett romlani az állapota.Hihetetlen erös volt ö.Hatalmas volt benne az élni akarás,de nem mennt.Én azt gondolom,hogy ő azért is nem irt már,mert nem akarta megosztani a fájdalmát,és szenvedéseit másokkal,azért azt hozzáteszem,hogy ő hitt a gyogyulásban végig,és azt gondolta,hogy ez most egy nagyon kemény idöszak,de majd megoldódik.Tervei voltak,álmai,amiket valóra akart válltani.Én nagyon szertettem őt,mert egy csodálatos ember volt akinek nem szabadott volna még elmenni.Vele voltam végig.Azt gondolom,hogy amit lehetett megtettem érte,értük,és mindíg vele voltam,mert tudtam,hogy szüksége van rám.Nagyon megviseltek a történtek,mert nem könnyü ezt végigcsinálni.A Zsanett anyukája ma reggel 7kor halt meg.Szintén rákban.Szoval borzasztó.Sajnos most mást nem tudok írni,de ha van valami amiben segithetek szoljál.

@gyoresz:
Szia! Semmi gond! Köszönöm, hogy megosztottad velem/velünk ezt az információt is, bár lehet jobb lett volna, ha nem (vagy csak privátban) érdeklődöm... :((( Az anyukája is..., hát ez hihetetlen... Anyai Nagyapám nem egészen egy évvel Anya halála előtt ment el (ő szívbetegségben hunyt el). Köszi, nem terhelnélek, csak nemsokkal (kb 1 hónap) Anya halála után, hajnalban végigolvasva a blogot, "hirtelen felindulásból", az érzelmeimtől vezérelve szóltam hozzá... Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű barát voltál, vagy és leszel! :) Vigyázzatok a kislányra, és csak a szépre, jóra emlékezzetek! Szia, és mégegyszer Köszi!

@lazacazűrből: te különben ki vagy? töröld ki magad innen szerintem.

Sziasztok,

Elsősorban Györesztől szeretnék elnézést kérni, amiért még én is írok ide, de úgy éreztem meg kell tennem! Úgy éreztem el kell mondanom az érzéseimet és gondolataimat valakinek!
Kérlek ne haragudj!

Akik olvasták Zsanci blogját talán még emlékezhetnek rám. 2007 végén egy teljes hónapig életemben talán egyszer, végre boldog lehettem, amikor Zsancit megismertem. Hirtelen lépett be az életembe, pár nap leforgása alatt pedig elmondhatatlan szerelemre lobbant a szívem. Sajnos nem sokáig lehettem mellett, mert nem szerette volna, ha végignézem a szenvedését. Tiszteletben tartottam az akaratát és félig-meddig kiléptem az életéből. Néha még beszéltünk telefonon, vagy MSN-en, de soha többé nem találkoztunk.
Egy reggel, rossz érzéssel ébredtem, az egész napom nyugtalan volt... Aztán megkaptam az üzenetet. Zsanci meghalt...
Hetekig magam alatt voltam, megszólalni sem volt kedvem, csak néztem magam elé üveges tekintettel és azt kérdeztem: MIÉRT?
Miért nem kerestem újra? Miért nem látogattam meg soha? Miért hagytam, hogy elmenjen? Miért nem mozgattam meg minden követ, hogy még ma is élhessen? Miért...,Miért..., Miért...?
Legutolsó találkozásunk óta eltelt lassan két év, a halála óta pedig kicsit több, mint egy, de iránta érzett szerelmem szűnni nem akaró intenzitással él tovább. Nem kell más csak Ő! Hihetetlenül hiányzik, nem tudom feldolgozni, hogy végleg elment és el sem köszönhettem tőle...
Egyetlen dolgot viszont soha nem tudok megbocsátani magamnak... Hogy nem mentem el a temetésére.
Hihetetlenül szégyenlem magam e miatt, de napokon keresztül csak sírtam, nyugtatókat szedtem, hogy gondolkodni tudjak. Magamnak soha nem bocsátom meg, de remélem Ő igen!
Most, hónapokkal a blog olvasása után úgy éreztem elolvasom az utolsó bejegyzéseit és a hozzájuk tartozó kommenteket. Talán rosszul tettem, talán nem...
Döbbenten olvastam Györesz bejegyzését, miszerint Zsanci anyukája, Ildikó néni is eltávozott. Nem tudom felfogni, hogy ilyen hamar az Ő állapota is így leromlott. Egy hihetetlenül kedves és jószívű Nőt ismertem meg benne.
Emlékszem, amikor legelőször aludtam ott náluk és Zsancinak el kellett mennie, valami fontos dolgot elintéznie, Ildikó néni ágyba hozta a reggeli kávém és a reggelim és nem engedte, hogy felkeljek addig míg Zsani haza nem jött. Hosszú, akár éjszakákba nyúló beszélgetéseket tudtunk folytatni mi kettesben is. Hihetetlen, hogy ilyen hamar távozott Ő is.
Már csak azt remélem, hogy ott fenn egymásra találtak és nagyon boldogok!

Köszönöm, hogy végig olvastatok és megoszthattam Veletek a gondolataim!
Többé nem jeletkezem...

Szabi

Sajnálatos történet. Isten pedig 1x megkegyelmezett neki, amikor azt a bizonyos melegséget érezte a kórházból kijövet. De aztán ismét bűnbe esett, családos férfival kufircolt. Ezt pedig Allah már nem tolerálta, átadta Sátánnak ítélet-végrehajtásra. A rák Sátán büntetése a súlyos bűnökért, pl. házasságtörésért.
Tanuljon ebből mindenki.