Az előző bejegyzésemhez csak annyit, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy lépjek. Nem állok a saját utamba és újra boldog leszek... Ma jött el annak a napja, hogy felejsek. Valakik bekerültek a szívemben egy kis fiókba és lelakatoltam... Nem akarom többet kinyitni őket... De nem erről akarok most írni...
Az előző kutyásnak ugye ott lett vége, hogy Döni halálával új fejezet indul. Ez pedig a következő: Lora, a másik kutyánk nagyon "megkattant", hogy egyedül maradt. Gazdaságossági szempontok alapján családilag úgy döntöttünk, hogy nem lesz még egy kutyánk, hisz két nagytestű ebet nem könnyű etetni. Többet engedtük be a házba és hagytuk egy kicsit elkanászodni. De azért a gondolat ott motoszkált mindannyiunkban, hogy csak kéne neki egy társ. Más szóba sem jöhetett újra, mint menhelyes kutya. Nálam ez már-már elvi kérdéssé válik. Annyi szerencsétlen sorsú eb vár ott gazdára, ilyen esetben azt tartom a legjobb megoldásnak, ha onnan választ az ember. Eleinte csak egyre nagyobb intenzitással nézegettük a neten a menhelyen lévő jószágok képeit, míg nem szerelembe estem. (A történethez még az hozzátartozik, hogy Lorának elég rossz természete van, kicsit összeférhetetlen falkavezér típus, így nem mindegy, milyen habitusú társ kerül mellé...) A kutyus neve mellett volt egy telefonszám, hogy itt lehet érdeklődni róla. Hát felhívtam és - nevezzük nevén - Szitáról lebeszéltek. Megkérdeztem, akkor melyik kutyát ajánlanák? Na itt jött el a család veszte... A kedves hölgy, akivel beszéltem azt mondta: "Van egy nagyon jó természetű kan kutyánk, Malakónak hívják. Őt bátran merem ajánlani." Ő volt a kettes számú "áldozatunk." Megegyeztünk, hogy még azon a héten szombaton elmegyünk a menhelyre és megnézzük a kutyust.
Itt szeretnék egy kicsit kitérni a MINIMENHELYRE és kampányolni értük! Az ott dolozó ÖNKÉNTESEK munkáját néha már erőn felülinek, de nagyon hasznosnak érzem. Ha nem lennék ilyen állapotban, biztos beállnék közéjük. Minden követ megmozgatnak azért, hogy az odavetődő szerencsétlen sorsú állatok minél jobb körülmények között legyenek. Voltam már nem egy és nem kettő menhelyen, de messze a legkulturáltabb az összes közül. A kutyusokat oltva, ivartalanítva, némelyiket chipezve és jó állapotban adják ki.
Rákövetkező hétfőn - kb. 2 héttel ezelőtt - a jövevényt házhoz szállították. Nagyon féltem tőle, hogy a két kutya hogy fog egymásra reagálni, de nem volt különösebb probléma. Helyesek, aranyosak azóta is. Legnagyobb megdöbbenésemre Malakó átvette a falkavezéri címet, és összeszoktak. Voltak kisebb összezörrenések köztük, de nagyon jól megvannak azóta is.
Ha esetleg kíváncsiak lennétek további képekre, megnézhetitek itt:http://pet.site.hu/topic-2100.html
Ő itt Malakó, még a menhelyen:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.